Mi az a Camino?

Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. A Camino népszerűbb, mint valaha, százezrek érkeznek Spanyolországba minden évben, hogy végigjárják valamelyik utat. Igen, valamelyik utat, mert hogy több van.
A Római Birodalom hanyatlása után kezdték az első európai királyságok elfogadni és adaptálni kultúrájukba a kereszténységet, mint államvallást. Ez a folyamat a 12. századra teljesedett ki, s ennek része volt a középkori zarándoklatok kultúrájának kialakulása és virágzása is, miközben az Ibériai-félszigeten délre kellett szorítani az arab előrenyomulást. A zarándokoknak két fő céljuk volt: Róma, Szent Péter katolikus temploma, és Santiago de Compostela a keresztény ellenállás szimbóluma az iszlám vallás erősödő nyomásával szemben. A két cél köré egész úthálózat kezdett kialakulni, ezek egyike volt Szent Jakab útja, mely a Kantábriai-hegységen keresztül vezetett Navarran, La Riojan és Castillan keresztül. Apránként kolostorok sora épült ezeken az útvonalakon, hogy segítsék a zarándokokat. Ezek az utak aztán a középkori európai média vérárama lettek. A zarándokok vitték a földrajzi, orvosi, művészeti és zenei ismereteket, valamint híreket egyik helyről a másikra, nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy egy egységes európai kultúra kezdhessen kialakulni.
Miután a 9. század elején Campus Stellaeben felfedezték Jakab apostol földi maradványait, II. Alfonz király elrendelte, hogy egy templomot építsenek a síremlék számára és személyesen ment el oda, így válva az első zarándokká. Nagy Károly határait védve a muszlim előrenyomulás elől biztonságossá tette a Kantábriai-hegységben vezető utat, így indult el a zarándokok első folyama az északi tengerparton. Franciaországból és Közép-Európából gyalogosan Irún felől, Angliából és az északi országok felől pedig tengeren érkeztek az utazók. Aztán Asztúria királya az oviedoi San Salvador templomból indult útnak Leonon keresztül a szárazföld belsejében haladva Santiagoba, létrehozva ezzel a Primitivo utat.
Ahogy a 10. századtól az arabok visszahúzódtak délre, és így a belső utak is biztonságossá váltak, a Cluny apátság növekvő befolyását a belső, Mezetan vezető útvonal reklámozására használta fel, hogy a parti viharos és sok heggyel tarkított utat egy kényelmesebbre váltsa, és főleg, hogy saját kolostorait erősítse és juttassa anyagi előnyhöz. A francia zarándokok mind ezt az útvonalat kezdték használni, ami innen kapta nevét is: El Camino Francés, vagyis a Francia út, mely út ma, mint  A Camino út él a köztudatban. A komoly Cluny marketingnek köszönhetően a zarándokok döntő többsége ezt az utat használta immár, azzal együtt, hogy az északi tengerparti út sosem vesztette el jelentőségét. Több kutató is azt állítja mindazonáltal, hogy annyi zarándokút volt, amennyi kikötő, hágó és völgy Baszkföld és Santiago de Compostela között, a zarándokok minden lehetséges ösvényt használtak attól függően, hogy honnan jöttek. Az útvonalválasztás a mindenkori európai és spanyol viszonyoktól is függött, mert ha kalózok fosztogatták a tengerparti városokat, akkor a zarándokok inkább a belső utakat részesítették előnyben, de ha ott rablók, vagy mórok támadták meg őket rendszeresen, akkor visszatértek a tengerparti utakra. Nem lehet már igazából megállapítani melyik az eredeti, legősibb út, igazából nem is érdekes.
A Francia Camino újkori népszerűsége miatt a kevésbé fontos, elfeledett utak is kezdenek egyre népszerűbbé válni, így az Los Caminos del Norte, Camino Primitivo, Portugál Camino, Angol Camino.

A modern kori zarándoklat pontos okát nem tudnám megmondani. Egy biztos, a spanyolok nagyon tehetségesen menedzselik a Camino projektet szemben más zarándokutakkal. Nagyon komoly figyelem és anyagi erőforrás irányul a kormányzat részéről is a Caminora, nem beszélve az EU-s támogatások tömegéről. Folyamatosan fejlesztik az albergue, vagyis a szállás hálózatot, egyre jobb ellátást és feltételek biztosítanak a modern zarándokoknak, akik már tölteni akarják mobil telefonjukat, laptopjukat, internetezni akarnak, és nem kívánnak nélkülözni, hanem inkább nagyon jókat enni és jól érezni magukat.
Úgy tűnik a vallás kezd a legkevésbé fontos lenni. Az emberek jönnek, mert elegük van az addigi életükből, a házasságukból, munkájukból, saját magukból, át akarják gondolni a dolgaikat, új életet akarnak kezdeni, sokan mindent felégetnek maguk mögött mielőtt elindulnak: felmondanak a munkahelyükön, eladják a házukat, felmondják az albérletet, kiteszik a társukat és szabad esésben zuhannak bele az útba. Sokan le akarnak fogyni, vagy egyszerűen csak kíváncsiak, hogy meg tudják-e csinálni, megint mások barátságokat keresnek, vagy akár magát a szerelmet, a nagy őt. A Francia út elérte a critical masst, vagyis kezd az egész már egy növekvő lavina lenni, divat lett a Camino. A Francia útnak kicsit már olyan hangulata van, mint nyáron a tömegturizmus célpontjainak, ahol szardíniaszerűen tolonganak az emberek a tengerparton, ahova charter járatok öntik őket futószalagon. Száz, sőt helyenként több száz fős szállások kellenek már, hogy felfogják a tömeget, bárok, boltok hada. Nem kell semmilyen nyelven beszélni, mert nem lehet eltévedni, elkeveredni, csak menni kell a másik feneke után. Akinek nincs kedve, nem viszi a zsákját, hanem 3 euróért elviteti mással, de akár hívhatja a Camino taxit is, ha már gyalogolni sincs kedve, vagy befizet egy buszos szervezett Caminora, ahol majd a légkondicionált busz vár rá, ha már elég volt. A világ minden pontjáról érkező emberek hangzavara keveredik esténként a bőséges és jó étel és bor mellett, ez már egy Camino szubkultúra.

Tőlem ezért a Francia út már igen távol áll, nem vágyom oda, ezért fogadtam el inkább egy meghívást az északi és Primitivo útra. Nem akartam megvilágosodni, lefogyni, leszokni a dohányzásról, eldobni a nem létező gyógyszereimet, nem akartam elmenekülni a régi életem elől, nem hajtott vallási láz, egyszerűen csak világot akartam látni, kíváncsi voltam a városokra, tanyákra, a helyiekre, az országra és nem bántam, hogy mindezt gyalog kell megnéznem, mert szeretek gyalogolni. Számomra itthon is napi élmény az, ami a legtöbb embernek a Camino csodája, nevezetesen, hogy milyen jótékony fizikailag aktívnak lenni, milyen relaxáló egy hosszú gyaloglás, és hogy szükség van néha jól megizzadni, hogy testileg, lelkileg egészségesek lehessünk.