|
FelszerelésAz alábbi lista és megállapítások a Camino del Norte és Primitivo útra vonatkoznak, ráadásul egy elég extrém hideg és esős áprilisi időben. A Franci út ösvényei ennél sokkal könnyebbek, meleg nyári időben pedig egészen másra koncentrálva érdemes öltözni, erre van is néhol utalás a leírásokban. 
Sarkcsillag Sport bolt1032 Budapest Bécsi út 171. hétfő-péntek: 10-19 óra szombat: 10-13 óra
tel: 06-20-4902771
Pakolási lista: 2 hosszú ujjú funkcionális aláöltözet felső
1 aláöltözet alsó
3 alsónadrág/bugyi 1 lecipzárazható szárú hosszúnadrág
3 pár funkcionális sport zokni
1 mellény (polár vagy softshell) 1 vastag polár pulóver
1 vékony, 100-as polár pulóver 1 vastag aláöltözet pulóver (ez, vagy a 100-as polár, kettő nem kellett) - Megfontolandó a kompressziós szár vagy zokni használata a hosszú gyaloglás és a regeneráció alatt
1 csőkendő
1 sildes sapka, vagy siledes fejpánt (nap ellen és esőben a kapucni alá a vizet elvezetni!) 1 esőkabát (a poncsó mellett gyakorlatilag nem kellett) 1 vízálló nadrág (csak akkor érdemes, ha nagyon esős időben megy valaki) 1 elől végig cipzáras poncsó
1 pár papucs
1 pár vízálló-lélegző membrános Gore-Tex félcipő vagy félmagasszárú bakancs
1 pár kamásli
1 pár hosszú (nyáron rövid) ujjú nordic walking kesztyű (KV+ márkájú, Sarkcsillag Sport bolt) Hátizsák, legalább 40 liter Kanál, kés, vagy bicska (egy Spork nagyon jó szolgálatot tesz út közben) konzervnyitó Szárító kötél és 8 db ruhacsipesz (ritkán kellett, de használtuk) speciális túra törölköző (ami jó nedvszívó és gyorsan szárad, valamint könnyű) ivórendszer (hátizsákba integrálható ivótasak, vagy bármilyen PET palackhoz csatlakoztatható SmarTube márkájú csőrendszer) esővédő hátizsákra (nem használtuk, mert a poncsó tökéletes volt) könnyű tavaszi-nyári hálózsák 9 fok körüli komfort zónával selyem hálózsák betét (hidegben a zsákkal együtt, nagy melegben külön is használható) napszemüveg
naptej (nekünk csak egy nap kellett sajnos, de ha süt, akkor nagyon süt a nap) arcápoló krém estére lábkrém vagy speciális sport síkosító a hólyagok elkerülése érdekében tű, cérna (szerencsére nem kellett, de sok kellemetlenségtől menthet meg ha helyzet van) vízhólyag, vagy sebtapasz többféle méretben, vagy méretre vágható változatban mosószappan, vagy száraz por formában kapható úti mosószer (ezek nem folynak!) sampon zuhanyzáshoz és hajmosáshoz, vagy szappan a zuhanyzáshoz (ez sem folyik) Magnézium, energia szelet, gél arra az esetre ha gyors energia kell, gyógyszerek, ha valaki szed valamit, illetve láz és fájdalom csillapító jó ha van pille könnyű kis hátizsák vagy övtáska (ebben lehet a városi bóklászáshoz vinni az értékeket és ruhákat, amikor a nagy hátizsák a szálláson marad) ha valaki szeret párnán aludni, akkor egy úti párna, de a szállásokon mindenhol volt párna, ami a hálózsák alá téve jól működött zacskók, tasakok, nem nylon!! szennyest, zoknit-bugyit, apróságokat tartani (a zizegő nylon zacskónál kevés szörnyűbb dolog van hajnalban, amikor mások még alszanak, ezért ölnek egy 100 fős szálláson!) nordic walking vagy túrabot
mobil, vagy okos telefon és töltői MP3 lejátszó, ha valaki szeret zenét hallgatni, én a madarakat és a szelet hallgatom gyaloglás közben Suunto vagy Polar GPS multisport óra (ezzel lehet kontrollálni a pulzust, főleg akkor fontos, ha valaki rendszeres sportolás  nélkül, túlsúllyal és/vagy szív- és vérnyomás gyógyszerekkel vág neki az útnak. A GPS segít tájékozódni, rátölthető az útvonal még itthon. Túra GPS, ha valakinek igénye, de az útvonal tökéletesen jelölt. Súlyban sokkal könnyebb és funkcióban is sokrétűbb megoldás lehet még a Suunto Ambit GPS-es pulzusmérő óra. Erre letöltve az útvonalat, az óra segít a helyes út követésében, rögzíti az útvonalat és közben méri a pulzust is, mutatva a megterhelés nagyságát, illetve barometrikus alapon a tengerszint feletti magasságot is. Útleírás, útikönyv, vagy térkép. Mi a Confraternity of Saint James kiadásában megjelent angol nyelvű Los Caminos del Norte című 3 füzetet rendeltük meg Londonból: Introduction, Ruta de la Costa és Camino Primitivo címmel. Az itt olvasott információk pontosnak és hasznosnak bizonyultak, jó szívvel ajánljuk. Megrendelhető: Confraternity of Saint James, 27 Blackfriars Road, London, SE1 8NY, office@csj.org.uk, www.csj.org.uk fejlámpa (hajnali és éjszakai pakoláshoz, induláshoz, wc-re menéshez) és tartalék elem, ha nem akkumulátoros személyes iratok biztosítás iratai készpénz (a legtöbb helyen nem lehetett kártyával fizetni sem a bárokban, sem a szálláson, sem az apró közértekben) bankkártya
Felszerelésből a cipőn, a hátizsákon és a jó boton nem szabad spórolni, minden mással lehet maszatolni, ha szükséges.
Az egyik legfontosabb felszerelés a bot. A meleg és merev bőrbakancsok mellett teleszkópos túrabotokkal vannak tele a kukák az út elején és végén. Az olcsó teleszkópok nem szokták bírni a megterhelést, és egyszerűen összecsukódnak vagy megtörnek, meghajlanak a teleszkópnál. A legnagyobb gond azonban, hogy az embereknek fogalmuk sincs hogyan használják a botokat, így azok inkább csak súlyt, gondot jelentenek, és sokan csak húzzák maguk mellet, piszkálgatnak,  szurkálnak maguk elé, vagy egyszerűen felrakják a zsákjukra. Pedig a jó bot és annak megfelelő használata rengeteget segít abban, hogy tulajdonosa ne tartozzon a kora este a városkákban papucsban sántikáló rokkantak tömegei közé. Amikor becsatlakoztunk a francia útba, engem megdöbbentett, hogy emberek mennyire tönkre vannak menve és milyen sérülésekkel kinlódják végig az utat értelmetlenül. Túrabot helyett egy jó nordic walking bottal és helyes nordic walking technikával meghökkentő megterhelés vehető le a lábról és a gerincről, egészen más testtartás érhető el a nagy hátizsákkal is, így hát és derékfájás, valamint a végtagok dagadása nélkül lehet megtenni a napi távokat, arról már nem is beszélve, hogy sokkal gyorsabban is. Velem bothasználat mellett senki nem tudta tartani a tempót, bár ez a legkevésbé fontos szempont, fontosabb, hogy mindenféle ízületi fájdalom nélkül, egy kis vízhólyaggal sikerült  860 km-t legyalogolni, amiért nagyon sokan komoly összeget adtak volna útközben, ha meg tudták volna váltani vele kínjaikat, pedig egy 3 órás tanfolyammal és egy életre szóló jó minőségű KV+ nordic walking bottal megtehették volna. Mi svàjci KV+ 100% carbon tartalmú botokkal mentünk, melyek nagyon könnyűek, karmos vídia hegyük pedig a sárban, sziklás hegyi hágókon, lápos réteken, csúszós trágyában, sóderes ösvényen, de még a sok aszfalton is biztos fogást biztosított. A clip markolatnak köszönhetően a pántokat reggel felvettük és egy mozdulattal bármikor megszabadulhattunk a botoktól, ha GPS-t vagy a poncsót kellett kezelni vagy éppen esőszünetben fényképezni. A fix botokra bátran támaszkodhattunk, nem állt fenn a veszély, hogy pont egy kis patak, vagy sártócsa átugrása közben csuklanak össze, sem a túlterhelt teleszkóp csörgését nem kellett hallgatnunk lépésről lépésre heteken keresztül. Megéri tehát a Voltaren kenőcs és fájdalomcsillapítók helyett a 4 órás tanfolyamon megtanulni bánni a botokkal. Én egy hosszan gyógyuló, az indulásra épp hogy csak fájdalommentessé vált lábfej sérüléssel vágtam neki az útnak, és egy fájdalmas délutánt leszámítva remekül ment minden a 10 kg feletti zsákkal együtt is a botok tehermentesítésének köszönhetően.
Az elől végig szétnyitható poncsóm gyakorlatilag teljesen szükségtelenné tette a vízálló kabátot, amit akár otthon is hagyhattam volna. Ez persze vérmérséklet kérdése is,  mert én az egész utat egy vékony nyári túranadrágban csináltam végig, ami alá csak a legkeményebb napokon vettem fel technikai aláöltözetet és felül is egy szál szélálló betétes aláöltözetet hordtam a poncsó alatt, csak nagyon ritkán került fölé egy vékony 100-as polár pulóver. A poncsót gyakorlatilag lakósátorként használtam, reggel felvettem és este érkezéskor le. Ez alól talán két nap kivétel volt 28 nap alatt. A poncsó alatt nagyon kellemes klímát tudtam kialakítani magamnak még 0 fok körül is egy vékony aláöltözetben, ha meleg volt csak a patentokat zártam be, így átjárta a levegő, ha melegem volt csak félig zártam be, ha jó idő volt és nem esett, akkor pedig kibújtam belőle és a kék poncsó, mint egy superman lepel lógott a hátizsákomon, abszolút nem zavarva a széles botos karmozdulatokat sem. Sok nap változott az idő 10 percenként is akár, mások  állandóan a bebújós poncsójukkal kínlódtak, le- felvették minden alkalommal megállva, pakolva, vagy izzadtak alatta keményen. Én csak belebújtam az ujjaiba, vagy csak hátradobtam menet közben minden gond nélkül, akár 5 percenként is, ha kellett. Kemény esőben ehhez hozzá tartozik, hogy az ember karja könyékig nedves lesz, ha nincs alatta esőkabát, és ugyanez a helyzet a nadrággal is térdig, combközépig. Nekem nem volt vízálló nadrágom, így két kamáslival egészítettem ki a poncsót, egyet üzemszerűen a cipőtől térdig, egy másikat pedig térdtől combközépig hordva, ha nagyon esett. A legtöbben ezen az úton is ott rontották el a ruházkodást, hogy a hidegtől és betegségtől rettegve mindent felvettek magukra, majd efölé a vízálló kabátot és nadrágot, majd 8-10 órát izzadtak alatta. Ennek egyik hátránya, hogy megálláskor nagyon fáztak, de már nem tudtak mit felvenni, ebből lett aztán az igaz megfázás, mert ráadásul jól átizzadt, kívül-belül vizes ruhában voltak, ami a túl sok ruha másik hátránya. Ilyen extrém körülmények között derül ki különben melyik ruha milyen minőségű. Nekem a törzsem mindig száraz volt, csak a végtagjaim nedvesedtek át az esőben, ott viszont a jó minőségű aláöltözet nedvesen is melegen tartott gyaloglás közben, ha pedig 5-10 percre elállt az eső, akkor a testmelegtől megszáradtak rajtam. Ez a különbség mosásnál is nagyon látszott, mert a kicsavart ruháim hideg nedves időben is harmad-negyed idő alatt száradtak az Aldi, Lidl és Decathlon kék termékes holmikhoz képest, amikkel gazdáik emiatt sokat kínlódtak. Visszatérve a poncsóra, igazából a hátizsákom szárazon tartására vettem, mert már korábbi tapasztalatokból tudtam, hogy az esővédő huzatok hosszan tartó és komoly esőben nem védik meg a zsák tartalmát. Nem tudom miért nem, talán valahol a hevederek és vállpántok csatlakozásánál vezetődik be a víz, mert máshol fedve van, de valahogy bejut nagy esőben. Így ez a huzat volt még egy dolog a vízálló kabát mellett, amit hiába cipeltem, sosem használtam. Illetve a kabát a városi kimenő ruhám volt, ami viszont felesleges luxus. Szóval én minden este csont száraz meleg ruhákkal érkeztem minden megállóba és szálláshelyre a legtöbb emberrel ellentétben. Az is igaz, hogy ha nincs ilyen extrém rossz idő, az egésznek nincs ilyen jelentősége. Nyári melegben, főleg a francia Caminon közlekedőknek az eső csak 1-2 napos téma. Én ott inkább eláznék két nap, minthogy vízálló felszerelést cipeljek vagy vízálló cipőben, főleg bakancsban izzasszam a lábam 35-40 napig. Nekem ilyen nagy hátizsákom nem volt korábban, így azt vennem kellett. Sokat próbálgattam, míg súlya, komfortja és szuper állíthatósága miatt a Deuter Act Lite 45+10 literes női zsákja mellett döntöttem. Egy nagyobb zsákot nem kell telepakolni, de ha túl kicsi a zsák, akkor megy a kívül jobbról-balról felakasztás, rákötözés, ami biztos módja a felszerelés elvesztésének, eláztatásának, illetve a zsák optimális fekvését is zavarhatják a rosszul rögzített motyók. Az a tuti profi és gusztusos, ha a holmi a  zsákban van és nem himbálóznak rajta kulacsok, zoknik, papucsok, szandálok, bakancsok, csetreszek és ki tudja még mi minden más. Egy hálóba tűrt kesztyű, vagy kamásli, amit az ember többször le- felvesz, az rendben van. A hátizsákot célszerű még a boltban legalább 10 kg- val megterhelni és úgy próbálni, hagyni 20-30 percet a súlynak, hogy hasson, és csak olyan zsákot megvenni, ami sehol nem nyom, tör, szorít, mondván, hogy az majd elmúlik, vagy megszokja az embert, mert ugyanúgy, mint a cipőnél, ezek a problémák csak egyre rosszabbak lesznek, nemhogy eltűnnének. Nagyobb zsákoknál a hálós hátmegoldás is meggondolandó, mert ott a háló íve és a légrés miatt nagyon hátra kerül a zsák súlypontja, ezzel komolyan túlterhelve a vállat. Sok gyártó a nagyobb zsákjainál, mint a Deuter is, nem is kínálja ezért a hálós hátat ekkora méretnél. Nekem pár nap kellett, hogy kikísérletezzem a számomra legoptimálisabb hátbeállítást, ami mellett a legtöbb súlyt tudtam a nagyon kellemesen párnázott csípőhevederekre terhelni, így a vállpántok már csak a zsák hátradőlését akadályozták meg, de komoly súly nem terhelte sem őket, sem a gerincemet, ami nagyon fontos ekkora súlynál és ilyen távon. Fontos még, hogy a csípőhevederen elhelyezett zsebek ne zavarják a szabad karmozgást, főleg ha az ember valóban aktívan akar botokat használni gyaloglás közben. A hátizsákom másik nagy előnye, hogy alul is nyitható, így két helyen is gyorsan hozzá lehet férni a tartalmához, ami megint abban segít, hogy ne kelljen karácsonyfaként feldíszíteni. Alulra a nehezebb, fentre a könnyebb darabokat érdemes elhelyezni. Az utóbbi pár év újdonsága, hogy megjelentek a terepfutásban bevált technikák és anyagok a túrazsákoknál is, a Salomon cég élen jár ezen a területen is. Pille könnyű és praktikusan kezelhető 30 és 40 literes hátizsákok igazi élményt nyújthatnak a 30-40 napos vándorlás alatt.
A hátizsáknál érdemes megemlíteni az ivórendszert is. A legtöbben még mindig kulaccsal indulnak útnak, aminek általában az a vége, hogy alig isznak. Ennek oka, hogy a hátizsákban lévő kulacsból való iváshoz meg kell állni, le kell venni a nagy zsákot, ki kell nyitni, ki kell venni belőle a kulacsot, azt is ki kell nyitni, és csak ekkor lehet belőle inni. Elrakásához ugyanez a procedúra kell, csak fordítva. Lehet kívülre is tenni a kulacsot, de azt sem éri el az ember saját magának, tehát ahhoz is meg kell állni. Emellett a kulacsban a folyadék így gyorsan felmelegszik, vagy jéggé hűl, időjárástól függően, ha pedig egy napi folyadékot rak az ember kívülre, akkor az kellemetlen súlyelosztást eredményez. A hideg áprilisi időben is minimum 1,5 liter folyadék fogyott naponta, a pár meleg napon 2,5 liter. Az úton nem lehetett bármikor vizet pótolni, így kis kulaccsal sokszor szomjazni kellett volna. Ezzel szemben az ivórendszer a hátizsákon belül van, kevésbé melegszik, vagy hűl ki, jó a súlyelosztása a nem elhanyagolható súlyú folyadéknak a törzshöz közel. A SmarTube rendszer különlegessége, hogy nincs nehezen tisztítható, akár bepenészedő szilikon folyadéktartó zsák, hanem a csövet bármilyen PET palackra csatlakoztatni lehet, amit nem kell elmosni, hanem minden alkalommal egy másikat lehet használni. Ettől ráadásul a SmarTube rendszer ára is sokkal kedvezőbb. A palackból a jó minőségű hátizsákokon már mindig megtalálható, speciálisan erre a célra kialakított nyíláson lehet kivezetni a csövet, amin keresztül a folyadékot inni lehet. A csövet a hátizsák vállpántjához lehet fixálni, így nincs útban, és harapásra nyíló szelepén keresztül megállás és pakolás nélkül lehet inni út közben is bármikor, és akár kortyonként is, nem pedig kiszáradt szájjal fél liter lehúzva, mint a kulacsnál. Cipőben még mindig hódít az emberek fejében a magas, nehéz bőrbakancs, ami a Caminora igen felesleges. A bakancs, ha nem az extrém tavaszi del Norte, vagy Primitivo szakaszt választja valaki, abszolút szükségtelen. Ma már nagyon sok szuper könnyű treking cipőt gyártanak, illetve sok a félmagasszárú cipő is azoknak, akiknek a bokájuk igényli, én is ilyen félmagas cipőt választottam a Salomontól, de én a nagy sár miatt, ami ultra könnyű és nagyon kényelmes. A cipők 70%-a Salomon volt az útitársainkon is. A Francia Caminon az első heti szakaszon 50.000 Ft-os bőrbakancsok tucatjai vannak kidobva a kukákba, mert szétszedik az emberek lábát. A lábat magát amúgy szintén elő kell készíteni a nagy megterhelésre. 5-6 nappal az indulás előtt érdemes egy alapos pedikűrt végezni, vagy végeztetni, ki hogy szokta, különös tekintettel a körmökre. Így még van ideje a lábnak és körömágyaknak megnyugodni. Érdemes a lábfejet már egy héttel indulás előtt elkezdeni krémezni, mert így kevésbé lesz hajlamos a hólyagosodásra, és krémezni egész úton minden este és lehetőleg vékonyan reggel is. Nagyon fontos továbbá a láb szárazon tartása, mert akkor van a legkisebb esély a hólyagképződésre, amihez a jó cipő és krémezés mellett egy jó minőségű, semmiképpen sem pamut, hanem kifejezetten túrázáshoz készült funkcionális zokni célszerű, ami nem tekeredik, nem csúszik le, elszívja az izzadságot a lábról és gyorsan szárad. Nekem Brigedale zoknijaim voltak az úton. A láb izzadásának elkerülése miatt célszerű kerülni a nehéz, magas bakancsokat, ahogy írtam, erre rengetegen jönnek rá az út során, nemcsak az út eleje, hanem Finisterra, a Camino igazi vége is tele van otthagyott, főleg Gore-Tex vízálló bakancsokkal, a tulajok látni sem akarták őket többé. A legnagyobb öngól a kemény talpú magashegyi bakancs, hiszen az összes Camino, de főleg a francia út, mind könnyű trekking túrák. De akármit is választ az ember, sosem szabad vadi új cipővel nekivágni, gyalogolni kell napokat benne bejáratás céljából legalább az utcán, ha más lehetőség nincs. Akárhogy is készül fel az ember, a vízhólyagokra és kidörzsölődésekre legalább az első egy hétben mindenképpen számítani kell, tehát legyen több méretű, speciális hólyagtapasz kéznél. A nagy hátizsák és a minden napi, pihenőnap nélküli nagy igénybevétel az edzett gyaloglóknak is okoz gondot az elején. Én egy vízhólyaggal megúsztam a kis lábujjamon az egész utat. Ökölszabály, hogy nem szabad megvárni míg hólyag lesz, amint irritációt érez az ember, azonnal le kell ragasztani, akár egy sima ragtapasszal is, úgy lehet a legkisebb sérüléssel megúszni a dolgot. Nekem az eltűnt csomag miatt ez nem jött össze, mert abban volt a ragtapasz készlet, de másnak nem kell így járni. Sokat segíthet egy zokni csere is, illetve a Body Glide kifejezetten lábra kifejlesztett síkosítója, mely zsíros krém kellemetlen hatása nélkül képez védőréteget a bőrön és akadályozza meg a hólyagképződést. A hólyagkezelés rejtelmeivel tele van a net. Én egyszerűen ki szoktam szúrni a hólyagot, ha nagy ritkán pár évente van ilyen gondom, zsebkendővel felitatom belőle a folyadékot és leragasztom, pár nap múlva pedig el is felejtem. Minél előbb kezeljük, annál gyorsabban gyógyul.
|
Camino Norte-Primitivo 